Spireats

új érzelem a gasztronómiában - 25 étel / hangulatfilm

hangulatfilmek / brand / grafika / web design / blog / food creation




Borssó

francia-magyar bistro

Image film




Pisztráng fesztivál 2017

Tapolca

Reklámfilm

Sabar Borház - Borkóstoló

Káptalantóti

Hangulatfilm




Sabar Borház - Bortúra

Káptalantóti

Hangulatfilm




Sonkaarcok

bárkonyha

Hangulatfilm




Istvándy

Borműhely - Badacsony

Hangulatfilm




A bor összehoz

Keszthely '17

Rendezvény / fesztiválfilm




Paloznaki Jazzpiknik

Paloznak '17

Rendezvény / fesztiválfilm




Parti pezsgés

Balatonboglár '17

Rendezvény / fesztiválfilm




Pisztráng fesztivál

Tapolca '16

Rendezvény / fesztiválfilm




Theodora

partnertalálkozó

Rendezvényfilm




A kávé

Major - Korty és falat

Hangulatfilm




A stég

esküvő

Rendezvényfilm




Tópart bisztró

The burger story

Hangulatfilm

Istvándy

Kékderű 2016 - borblog

Egy nővirágú szőlőfajta férfias bora.
Máris izgalmasnak találom a megközelítést, ahogy a Kéknyelűről olvasgatom a borszagú szakirodalmat.

De ez a Kék más....miközben ízlelem rájövök, hogy valahogy így képzelem a szerelmet. Van a mindent rózsaszínben látó, ködös mámorban úszó, felejthető változata, és van a Kékderű.

Egy kék szerelem már egy jóval emelkedettebb dimenzió, ami végtelen és tudod, hogy mindig is a részed volt.

Kicsit bevallom nyomoztam újdonsült kedvencem után. Megtudtam, hogy annyira szép teste volt már fiatalon is, hogy nem tették fahordóba további csinosítgatásra, hanem természetes stílusjegyeit megőrizve mutatták be rajongóinak. De ez még nem minden. Istvándy Gergely, akinek borászata szintén egy emelkedett dimenzió, rózsakővel házasította ezt a tökéletes kékvérű hímet. Illik-e, lehet-e ennyire nem a biztosra menni? Lázadó véremnek ez nagyon tetszik, de az Ő indíttatása nem a különcködés. És valahogy a másokat is építő, jó cselekedetek előbb-utóbb támogatást nyernek és elismerést. Az enyémet biztosan.

Badacsony, Borműhely.

Itt találkozom a borral és a borásszal is először. Egyszerre nyűgöz le a harmonikus egység és a mindenre kiterjedő stílusos részletesség is, ami még a kerti pohártartóban is megnyilvánul. Olyan érzésem van végig, mintha ez a kis kovácsoltvas tartozék is azért állna ott alázattal a fűben, komornyikos eleganciával fogva a poharamat, hogy egy magasztosabb célt szolgáljon. Dolgozik most értem, a Borműhelyért, de egész Badacsonyért is. Hogy én, aki odamegyek, tanuljak és fejlődjek. Hogy kíváncsi legyek a borra, a helyre, a történetére. Hogy szórakozzak, hogy meghatódjak, hogy megálljak egy pillanatra, elgondolkozva azon, hogy vajon én mit teszek hozzá bármihez is... Kezemben a boldog Kéknyelűmmel és megváltozott gondolataimmal eljövök.

Itthon, ma este, végre kibontom. Ilyen udvarlásra tényleg nem számítottam. Illata rögtön megfog, melyben érződik felfokozottsága, de nem kapkod. Zöldalmás illat, leheletnyi mentával, kissé megengedőbb jókedvvel, lazább szabályokkal, pimasz fesztelenséggel. Harmatos fehér rózsát is kapok, de amivel nem tudok betelni, az a nyári zápor által felfrissült bazaltkő illata, ami időnként megcsap, ha megmozdul a pohárban.

A fejemben romantikus mozi, főszerepben a Kék és én. Ott ülök most a legendás badacsonyi bazaltkövön, ahol szerelmem és figyelmem erre az égszínkék címkére irányul. Arra gondolok, hogy ezer közül is felismerném már, holott nem mertem még nagyon megbámulni. Valami nagyon tetszik benne.

A neve is izgalmas, korántsem hétköznapi. Kékderű. Mondogatom. Ami a legszexisebb eddig, az az intelligenciája. Nem akar erőből levenni a lábamról, ráér még, hogy teljesen kibontsa magát a palackból. Nem öltött magára hivalkodóan trendi jelmezt sem találkozásunk kedvéért. De mégis elegánsan hódít ez a visszafogottan kék, decens outfit.

Poharamban most még kicsit levegőzik, óvatosan méreget. Színe éterien tiszta, napsárga, enyhén zöldes reflexekkel. Finoman kezdünk megismerkedni, kedvesen kínál ropogósan friss szőlővel, nyári almával, pici mézzel. Iszom a szavait, minden érdekel vele kapcsolatban. Szép savak, jóleső fanyarság. A minerális jegyek, és egy pici sós érzet is megjelenik a kortyban, melyet a mágikus rózsakő tesz még aromásabbá, érzékenyebbé.
Neki megadom magam. Az élet kék.
Olvas


Pálffy

Riválisok 2015 - borblog

Ha lehet az aranyszín visszafogott, akkor ez az. Ezüstös áthajlásaival még tisztábbá válik a kép, ahogy ez a Pálffy bor a világ egyik legmegnyugtatóbb hangján megérkezik a poharamba. Egy szokásosnál hosszabb napon, a szokásosnál hosszabban illatolom, és azonnal érzem, hogy ez ma egy kemény este lesz. Ahogy nézelődöm a tételek soraiban a Pálffy Pincészet polcán, azonnal megfog izgalmas külseje, neve: Riválisok.

Elgondolkodom. A bor már csak ilyen, számomra felér egy könyvvel. Merengek, hogy tulajdonképpen az egész életünket végigkíséri a verseny. Versengés másokkal, az idővel, magunkkal. Valójában ez a szó érzelmekben jelentősen bővelkedő, vibráló, és energiával teli. Átgondolva viszont nem is annyira negatív. Hiszen azt, akivel megmérettettem valaha is, mélyen - oké, néha nagyon mélyen - de mindig tiszteltem. Továbbgondolva benne van ebben a szóban valahogy egymás erényeinek az elismerése is, de a folyamatos küzdelem is, annak bizonyítására, hogy ha egy kicsit is, de az adott pillanatban talán jobb vagyok, mint a másik. Ez a belső tűz fűti az egészet, mint ahogy ezt a bort is az az ősi, vulkanikus energia, ami folyamatos mozgásban tartja. Nincs pihenő, muszáj folyton rá figyelni. Amennyit visszatart a bor színében, azt ízlésesen, de lényegre törően kitárja illatfelhőben. Azonban korántsem egy parfümös, női kontyalávalót tartok a kezemben, hanem azonnal valós képet kapok - miheztartás végett - hogy milyenek is azok a férfias játékok.

Olaszrizling és Tramini. A Riválisok. Ma már én nem harcolok. Szemlélem e két karakter méltó küzdelmét az est fényéért, az emelkedett hangulatért, az igényes szórakoztatásért. Nagyon jó kis mozi lesz ez ma este! Az olaszrizling egyébként már régóta bizonyít a borász, Pálffy családnak. Mi tagadás, tényleg lehet rá számítani, vonultatja előttem a rizlinges, jóleső fanyarságot, kis almát, citrusokat, enyhe jázmint. A mandulás érzet hangulatosan és lelazulva egészíti ki az élményt, már kissé meg is adom magam ennek a magabiztos, karakán férfiasságnak, de aztán azonnal előbújik a kis ifjú tramini az összes bujaságával, ami csak van neki, hízelegve pimaszul bekúszik a savak cserzettségébe lágyan mézes aromatikája, birsessége, és mindezt sikamlós testtel, bársonyosan, odaadóan. Szép küzdelem, szép bor. Az álom már rendesen kiment a szememből, így ezek után felidézem a Pálffy Család Borteraszán tett látogatásom képeit.

Visszaemlékszem, ahogy a Gyula elmosolyodott választásomon, miután leveszem a Riválisokat a polcról. Szerintem tudta, vagy inkább remélte, hogy nem egy könnyed leánybúcsúra viszem a bort. :) Az égész élmény lekerekedik bennem. Kívülről a hely egy - Köveskálon mostanában oly trendi - gourmet helynek tűnik. Minden tökéletesen autentikus, a felújított régiségek harmonikus látványa a maga modernségében. Ezt mégsem designer tervezte. Nem erőből antik akar lenni, régi, érzelmeket nem tükröző csak arra hasonlítani akaró tárgyakkal, hanem itt minden tényleg eredeti. Mindenhez van saját családi kötődés, egy saját történettel. Ettől lesz az egész tökéletes a maga szép tervezetlen tökéletlenségében, és ettől passzol úgy bele a térbe, a bor ízébe. Kívánni sem lehetne most szebb egységet.

Azt gondolom minden igazán nagy dolognak idő kell. Ráeszmélek, hogy ez a bor sem 2015-ös valójában...az alapjait már sokkal régebben letette a borászat.

Lassan üresedik a küzdőtér. Ideje aludni.
Olvas


Chiyoko

Japán még soha nem volt ilyen közel

A hely, ami egyszerre tradicionális és modern. Chiyoko egy "mai fiatal", aki őrzi és tiszteli japán "felmenői" - Kanpai Izakaya és Fuji - értékeit, hagyományait, de "kimono"-ja már újszerűen trendi, és nem áll tőle távol a nagyvárosias pezsgés sem. Annyira lendületes és kirobbanó, amennyire képes pillanatok alatt zen hangulatot varázsolni körülötted. Ahogy belépsz, már teljesen mindegy lesz, hogy miért is tértél be. Talán ezt most olvasod, és kíváncsi leszel, vagy épp egy gyors ebédre ugrottál ki megtörve a munkás hétköznap feszített rendjét. Az is lehet, hogy egész nap koplaltál és az esti buli előtt már nem egy magyaros bőségtálra vágysz, hanem könnyű, de tartalmas ízekre, netán egy pohár ital oldott hangulatú társaságára. Érzékszerveid kiéleződnek. Japán még sosem volt ilyen közel, mint most. Minden olyan, mintha Tokyo egyik felkapott éttermében lennél. Az ízek nincsenek hazaira átalakítva, a tisztaságot és a szezonalitást egyszerre érzed az ételeken, az egészséges japán konyha előírásainak megfelelően. Az ízléses fűszerezés a maga tiszta érzetével intelligensen szexi. Nem harsog, nem hivalkodik, csak hagyja, hogy megismerd és feltárd minden titokzatosságát.

Én imádok egyedül is enni itt. Vannak helyek, ahol kicsit feszengősebb érzés az, amikor csak úgy beülsz egy gyors ebédre. Olyankor az ember átnézi a mail-eket, válaszol egy-két üzenetre a képernyőt bámulva, törekedve az adag minél rövidebb idő alatti bekebelezésére. Bármit megtesz, csak ne kelljen felnézni a telefon biztonságot nyújtó áltársaságából.

De a Chiyoko-ban fel sem merül Benned, hogy elővedd a telefonodat. Gyönyörködsz a fogások különleges, funkcionális tálalásának látványban, ami voltaképpen a Japán konyha egyik legfontosabb vezérelve: " to be eaten with the eyes" Ami persze nem azt jelenti, hogy csak szemmel csillapítod éhségedet, hanem azt, hogy a vizuális esztétika a szervírozásnak itt egy esszenciális eleme. Nincs feleslegesen nagy tányér, csak hasznos tér, és letisztult kiegészítők kicsit lezserbe hajló kellemes vagánysággal. Ha buli előtt a Chiyoko-t választod az estére való felkészülés gyanánt, akkor sem fogsz csalódni, legfeljebb pozitívan. A japán whisky-k ugyanis kiválóak, ezt még a nagy whisky szakértők is elismerik, hisz rengeteg vak kóstoláson magasan a legjobb helyezést kapták, megelőzve pl. skót vetélytársaikat is. Vagy akár az alkoholmentes italok közül, ha még nem ittál hideg pörkölt árpateát, úgynevezett Mugicha-t, akkor épp itt az ideje ennek a kellemes nyári hűsítőnek. Amúgy is meggyőződésem, hogy néha már meglehetősen unod a vízkúrát. És bárhol laksz is, ez a hely közel van Hozzád. A Vígszínházzal szemben, a Nyugatitól két perces sétányira minden szempontból tökéletes lokáció, gondolván az éjjel is közlekedő körúti villamosra.

A Chiyoko egy kis ünnep a hétköznapokon, különleges találkozásoknál pedig a meggy, a tejszínhab tetején.
Olvas


Nyári Pince

Emese álma - borblog

Mindig olyan megható, amikor valakinek megismerhetem az álmát. Azt, amire titkon, régóta vágyott. Egy elmesélésből érzem azt az utat, ahogy küzdött érte. Hallom a kis apró kudarcok csüggedt sóhaját, a kitartó vágyakozás szűnni nem akaró izgalmát, a test és lélek feszült koncentráltságát a cél előtt. Azt az alázatot, amivel az ember nap mint nap felkel, mert megvan a Miért.

Szeretem hallgatni az embereket. A legjobban nem is a sztorik érdekelnek. Nem a viszontagságos életutak. Őszinte figyelmem legmegérintőbb jutalma az, amikor valaki elmeséli élete álmát. Imádom figyelni ilyenkor a csillogó szemeket, amik képesek másodpercek alatt gyermekivé fiatalodni.

Van úgy azonban, hogy nem látom a mesélőt. Hallok egy történetet, és ezáltal ismerem meg mögötte az embert. Talán soha nem hallottam Róla vagy láttam azelőtt. Az életéből mégis láttatni enged egy szeletet az álmain keresztül, hisz ebben az álomban, a vágyott célban koncentrálódik egy akár éveket felölelő életszakasz esszenciája. Pont ez az, ami a legmegfogóbb számomra.

Így voltam ezzel akkor is, amikor a kezembe vettem Emese Álmát. Egy palack bor. Gyönyörű, cirádás betűkkel a címke hátoldalán a hozzá kapcsolódó történet. Még nem olvasom, mert belemélyedek a címer szépségébe és az elnevezés miértjébe. A címke olyan nemes és beszédes, hogy eléri, évszázadokkal repüljek vissza az időben. NYÖ. Nyári Ödön pincészetét rejti a rövidítés. Itt járok és teljesen átadom magam annak, ami ott van. Ezt itt és most nem bontom ki jobban, mert külön fejezetet érdemel az életemben ez a találkozás. Még nem ülepedett le, csak a borain keresztül csepegtetem vissza magamba az ott ért élményeket. Őt jobban megismerve már olyan bizalommal merülök el Emese Álmában, hogy meg sem fordul a fejemben nem hazavinni egy palackkal. Nem ott ismerkedem vele, hazahozom, kerülgetem. Egy álmot nem bonthatok csak fel úgy! Egy ilyen borra hangulat és lelki rákészülés kell, akár egy randevúra. Életemben először Hozzá választom a vacsorát. Hisz ez az álom már a palackban, Ő már kész van, ellentétben a vacsorámmal. Emese napok óta türelmesen várja, hogy hosszasan mesélve kiteljesedjen a poharamban. Gyertya fényénél olvasom a történetet. Abban a hitben voltam, hogy az elnevezés egy visszautalás egyik legkorábbi mondánkra, és Álmos Anyjára, Emesére, akinek álmot sugallt a turulmadár. Lehet, hogy ez is benne van, de a történet egy másik álmot mesél el. Ebben a kilenc sorban sokkal több van, mint egy sztori. Szinte izgulok, hogy legyen valami közös pontunk a bor szeretetén kívül. Hárslevelű. Ez a kedvenc fajtája. Stimmel, mivel nekem is :) nem bírom tovább, kitöltöm a pohárba, hadd kapjon levegőt Emese, mielőtt mesélni kezd. Illata a teraszon lengedező szél ellenére is stabilan jelen van. Betölti a teret.

Az első korty: mennyei... Már a vacsora nem izgat, nem rontom el Az Ízt a számban. A korty lefoglalja minden érzékelésemet, bekerül testem véráramába. Kíváncsiságom bizonyossággá válik, ahogy megtapasztalom, nem hagy cserben a remek antré után, elegáns savai kísérik tovább az első kortyot. Kiérzem benne a kéknyelűt, mely körtés-barackos gyümölcsösségével, kissé füstös egyediségével méltó kiegészítése annak a mineralitásnak ami az egyedi terroir sajátja. Pici mézes felhanggal arra kér, hogy hallgassam tovább, mert még van mondanivalója. Szót fogadok, iszom tovább és megint felfedezek valami különlegeset. Általában a cuvée-kben épp ezt az izgalmat szeretem. A finomrahangolt sokszínűséget szerintem nagyon nehéz lehet úgy elérni hogy a rusztikusságának harmóniája megmaradjon, ugyanakkor a fajta ne devalválódjon a cuvée oltárán, hanem individumként jelen lehessen a bor karakterisztikájában. Itt ezt megtalálom. A rajnai rizling, a csábító harmadik személyében arra késztet, hogy még jobban kinyissam magam az esti mesének. A barackos hatást egy kis almás-mentás zöld érzet erősíti fel, de csak épp annyira, hogy az elegáns ásványosságot ne harsogja túl. A gyertya fényénél gyönyörű mézes színben pompázik a borom, szinte érzem is a törökmézes aromatikáját, kellemes szárazsága mellett. Elégedettség tölt el, és sodródom Emese történetével. Beszélgetésünkbe bekapcsolódnak magas szintűnek nem mondható olvasott emlékeim a fajtákról, a terroir-ról, arról, hogy a rajnait általában nem szokás házasítani és hasonló gondolatok. De elnyomja őket a határozott alkohol, és a pimasz pajkosság, mellyel ez a kis rajnai rizling belekeveredett a történetbe. Mégsem érzem azt, hogy alkotója szándékosan és erőből a legjobbat akarta kihozni ebből a cuvée-ből. Inkább az a szemtelen és illetlen gondolatom támadt, hogy vélhetően az évek során összegyűlt tapasztalatoknak köszönhetően egy olyan elegáns szeszélyességet is megengedhet már magának ez a régóta szövögetett álomküvé, ami pontosan kifejezi, hogy mennyit ér ez az álom. Azt gondolom, vagy inkább azt érzem - már túl a fél üveg boron - hogy ez a cuvée már nem akarja bebizonyítani azt, hogy mennyit dolgozott érte megalkotója. Ezzel már csak elégedetten nyugtázza egy olyan álom megvalósulását, mely méltó módon ad hírt hallgatóságának a Szent-György hegy vaskos bortörténetéről annak ősi értékeket hordozó nektárjain keresztül.
Olvas


Bujdosó

Borblog

Kék


Egy kékburgundi és egy királykék cabernet násza egy izgalmas réznarancs rozé gyöngyözőt hozott ma estére.

A Bujdosó Zöld után hajtott a kíváncsiság, hogy mit rejt az igényes palack, az electric blue szalagjával, ami mostantól nekem csak Bujdosó Kék.

Engem mindig érdekel az, ami bevállalós, és nem reked meg a - menjünk a biztosra - kényelmi zónában. Ez a Secco bizony nem az elsőbálozó borivók könnyed rózsavize. Komolyságát megadja a pinot noir és a cabernet savignon tartalom, ami egyszerre ad gyümölcsöt és kerek testet, feloldódva a kis fűszerbuborékok huncut játékában.
A pino meglep alkalmazkodásával. Visszafogottan arisztokratikus színével, cseresznyésen édeskés bájával, decens savaival visszahúzódni látszik, de engem nem ver át, tudom, hogy a főszerepre hajt, mint mindig. Amibe " belekeveredik", azt a " maga képére" formálja. Erre végig törekszik, az eper után már erdei szamócát is mutat, de a cabernet savignon cserzett savaival markánsan érezteti vele, hogy "királynő vagy, de én a király". A kép eleven és lendületes, az alkohol nem sok, az egész szerkezet stabil, a gyöngyök vezetik a kortyot.
Jó vele.
Hamar be is adja a derekát, nekem ma ez a frissesség kellett. Kicsit sajnálom, hogy vasárnap este van, szívesen megosztanám most ezt a vagány lazaságot a csendes külvilággal.

Éljenek a lázadó különcök!

Zöld


Ma azon gondolkoztam, hogy vajon az összes létező alkoholos ital közül miért pont a bor az, amit a legszívesebben iszom?

A válasz persze lehetne kézenfekvő, hogy azért, mert finom az íze és egy nehéz nap után kellemesen ellazít. De igazából egyáltalán nem volt nehéz napom és eléggé lazult is vagyok. Meg amúgyis fehérjeturmixot kellene innom, ami nagyjából egy hete vár arra, hogy végre kinyissam.

A teraszon legalább 32 fok van, a lakásban a duplája, így ücsörgök még egy kicsit a felvetésemen, mielőtt bemegyek valamelyikükért a hűtőig.

Gondolataim a borkérdés körül forognak és egyből a válasszal kezdem a történetet.

A borász személye.

Miatta van az, hogy ma (is) a bor győz, ezek közül is a Bujdosó Zöld-je, gyöngyözve, hidegen, nekem.

Miután élőben láttam azt, ahogy a kis fűzöld szalagját egy kedves hölgy kézzel illeszti rá az üvegre, munkáját tisztelve olyan óvatossággal és megszeppenve vetkőztettem le kis barátomat, mintha először lenne dolgom egy gyöngyözővel.

Ezen kicsit el is gondolkozom, miközben szépre simítgatom a kibontott zöld szalagját. Régebben is ittam már nagyon emlékezetes Bujdosó bort, de ez most olyan értelemben mégiscsak első alkalom, hogy azóta már volt lehetőségem személyesen is megismerkedni a család egy részével.

Egy találkozás előtt mindig készülök. Nem életrajzi adatokkal, meg poénokkal, hanem lelkileg, azon benyomásaim alapján, amik benne sincsenek a neten fellelhető írásokban, mégis úgy érzem van valamilyen érzelmem már a vizualitás előtt.

Most is így vagyok ezzel, az olvasottak alapján családias, kedves fogadtatásra számítok, de ezen még tupíroz egyet Józsi, akinek személyiségét egyszerűen nem tudom leírni. Belépve a pincészet ajtaján Ő fogad, viccesen fegyelmezve, hogy hová üljek. Ahogy látom másokkal való törődését és a felmerült kérdéseim lelkes megválaszolni akarását, arra gondolok, hogy nemhogy a birtok, hanem a világ rendje felett is neki kellene őrködnie.

Aztán megjelenik Bujdosó Ferenc, aki azonnal Feri, közvetlen, kedves, igazi és természetes.

A gyöngyöző zöldje is pont ilyen. Meghat a szalag, a törődés, az egyediség. A szép design, az üveg, ahogy finoman megjelenik a vitorlázásra utaló szimbólum, ami a dugót is díszíti. Minden részletre figyeltek.

Bor és vitorla.

Tetszik a harmónia, eléri, hogy gondolatban most a nyílt vizen legyek, szabadon, örök fiatalon, élvezve a zöld gyöngyöző habjait.

Kitöltöm. Felébreszt a pezsgős érzet, a buborékok hangja, a virágos jegyek. Illatra jázmin vagy talán végzetfa, ami elsőként megjelenik a térben, a poharam öbléből kiáradva. Jól esik, ahogy az apró gyöngyök viháncolnak a számban, kellemesen hűtve a kortyot. A savak nekem inkább az ébredő tavaszt idézik nem is a nyarat, erre hajaz a kirobbanó, csalánosan zöld hatás, amit annyira imádok a savignon blanc-ban. Ezt már csak a sárgamuskotály és az irsai buja házassága tetézheti, amit meg is tesz ízben, illatban egyaránt élénk, szőlős aromatikával. Hosszú és telt citrusosság marad a kortyok után, szép savakkal japánbirses fanyarsággal, elegánsan, frissítően.

Mivel folyadékbevitelem elmaradt a ma divatostól, az első két pohárka rendkívül gyorsan itatta magát, de a visszafogott alkohol megnyugtatóan azonnal a tudtomra adta, hogy ez nem a szokásos pezsgőhatás, bátran oldódhatok még benne, amíg a készlet tart.

Kicsit aggaszt, hogy ha elteszem holnapra a gyöngyök megmaradnak-e. Nem kozkáztathatok, ezért megbeszélem magammal, hogy ma a végére járok.

A gondolatok a helyükre kerülnek.

Ez a Bujdosó Zöld Secco ízlett volna a találkozás élménye nélkül is. De azáltal, hogy kaptam egy kedves képet a borászról, láttam Őt egy dolgos hétköznapján, hallhattam a miértet, amiért aznap is felkelt és tette a dolgát a maga természetességében, ez alátámasztotta bennem mindazt a pluszt, amit ez a gyöngyöző ma adott.

Kedvem támadt a kékszalagoshoz is...
Olvas


Bezerics Borászat

Anekdota - "Da bibere"

Bezerics Csabánál járok Szentgyörgyváron. A hagyománytiszteletetet és a vendégszeretetet azonnal érzékelem a kedves fogadtatásban. "Csaba hamarosan érkezik, addig körbevezetem Önöket"- mondja egy úr, aki a 40 fokos hőségben épp egy hordóval foglalatoskodik. Megtisztelve udvariasan felveszi az ingét, holott biztosítom afelől, hogy erre semmi szükség, hiszen Ő van otthon, én csak betolakodtam ebbe a forró nyári, perzselő idillbe, a kétezer éves történelmi múltra visszatekintő beszédes termőhelyre.

Da Bibere- adj innom! Az első században egy kelta sírban található e mondat, mint a hely első írásos emléke, s melyet egy kancsóra jegyeztek föl. A felkiáltás lehetne akár a nyitánya is kedves beszélgetésünknek, de az oldott hangulatú hosszúra nyúlt törióra alatt is bátran nekiszegezhetnék egy ilyen kérést a borász Csabának, aki közben átveszi a tárlatvezetést a hordóval foglalatoskodó úrtól. Hamarosan megtudom, hogy szeretem az olaszrizlinget.

Be kell valljam, az olaszrizling eddig inkább csak fröccsbor volt a szememben, ami miatt kicsit szégyenkeztem is, de béna mentségemre tokaj-hegyaljaiként, a kapcsolatunk elmélyítésére talán most érett meg az idő.

A tulajdonos-borász úr hosszú mesélésbe kezd a terroir-ról, a család történetéről, tanáráról, ahogy Ő nevezi Bakonyi Karcsi bácsiról, kinek szőlőmagvas gondolatai beivódtak a pince vaskos falaiba. Úgy érzem szinte én is újra az iskolapadban ülök, hallgatva letisztult tanításait a szőlő és a termőhely tiszteletéről.

A biodinamikus gazdálkodás itt alapvető szemlélet, ami áthatja az egész bortermelési folyamat menetét. Ugyanakkor az az érzésem, hogy nem csak egy szabályrendszer pontról pontra történő betartása jelenti számára e nézet lényegét, hanem az a szemlélet elsajátítása, ami tiszteli az éltető napsugarat, az eső felszabadító enyhítését a forró szőlőszemeken, a szerencsés földrajzi lokációt, a sokat megélt termőföldet, és azokat a természet ereje által befolyásolt folyamatokat, melynek ritmusába a borász alázattal beilleszkedik.

" a földet nem örököltem elődeimtől...Az utódaimtól kaptam ajándékba! "- mondja Csaba, miközben büszkén mesél gyermekei érdemeiről is. A kézzel készített szerszámokkal, fából faragott régiségekkel bőven megrakott falak látványában elmélyülve úgy érzem, a klíma kapcsolója totálisan kilóg érzékelésem sorából, de kijózanító látványa segít kizökkenteni az elmúlt idők vaskos anekdotáiból, és ráébreszt arra, hogy sajnos a modern korban élek és el kell indulnom túrám következő állomására. Csaba nem enged el üres kézzel, kapok egy útravaló Anekdotát is, mely egy 2015-ös Olaszrizling. Megmosolyogjuk együtt a bor találó fantázianevét, majd olvasni kezdem a spirálisan írt szövegezést, melyben összefoglalva mindazt megtalálom, ami a sejtszintű benyomásom is a mesés környezetről. A szőlőt kézzel szüretelik, és a teljes család részt vesz az egész folyamatban a telepítéstől kezdve a palackozáson át, egészen az értékesítésig. A Bakony és a Balaton óvó ölelésében megszülető Bezerics borok ízében egyszerre ötvöződik a generációk tapasztalata és a fiatal utódok üde lendülete, mely utóbbit - a magát "jó szolga"-ként aposztrofáló neves borász - méltó módon elismer. Sőt, teljes teret enged Dani fia újszerű, modern szemléletének, felismerve azt, hogy a friss vér, és a modern kor adta lehetőségek milyen módon teszik még sikeresebbé a borászatot. A Balaton-felvidék agyagos, löszös, vulkánikus talajszerkezete azonban csak egy jó alap ennek a fajtának. Kifinomultan ízléses és komoly bor csak akkor lesz az olaszrizlingből, ha született egyszerűségét tisztelve és épp ezt kihasználva nem megy el a nyikhaj "jó lesz majd fröccsnek" könnyedség irányába, hanem florális karakterét, savait megmutatva a "kevesebb több"-re épít. Látszik ez neutrális napsárga színén, melyet visszafogott illata tesz még izgalmasabbá. A szín és illat kedvcsinálója után az első kortyban minden a méltó helyére kerül. Kezdeti lelkesedésem nem fogyott máris el az illatban és a színben, hanem akár a bor, teljesen odaadóan kitárulkozik a folytatásban. Szinte ropog, olyan friss. A savak pajkosak, de nem játszanak rá. Épp annyira vannak jelen, hogy frissen, zöldalmásan-szőlősen végigasszisztálják a történelemórát, melyet felidézek pincelátogatásom emlékképeiben. Hagyom picit nyílni, amit kecsesen meg is hálál mandulás utóérzettel, finoman sós enyhítéssel. A kesernye szép és illendően visszavonulót fúj, mielőtt túltengene.

Tetszik.

Lehet, hogy ezt hívják változó ízlésnek, de azt hiszem kezd megkedvelni engem ez a fajta. Az üvegét úgy döntöttem, hogy megtartom majd, hisz cserfes palackja mindig emlékeztetni fog egy olyan emberre, akinek igaz és tanulságos történetei talán egyszer majd annyira ismerősek lesznek, mint a borai.
Olvas


Sabar

Borblog

Sabar Single Wineyard Olaszrizling 2015


Igen, javíthatatlanul szentimentális vagyok és vállalom. Imádom az életet zizgő tartalmában megélni. Könnyekig hatódni egy mozdulaton, megérzésemre hallgatni az észérvek helyett, felfedezni az ismeretlent, szemébe nézni igazi, jó embereknek. Vagy csak néha családdá érett vidám barátaimmal habzsolni az élet ízeit egy pohár bor tartalmas társaságában a meleg nyáresti semmittevésben.

Mindezek fényében történt az eset, találkozásom a Sabar Borház megálmodójával, Ádám Gáborral. Egy hirtelen felindulásból elkövetett telefonhívásom után személyesen is meglátogattam sabar-hegyi birtokán, mikor máskor, mint 42 fokban, egy perzselő júliusi nap nehéz délutánján. A telefonban csak annyit mondtam, hogy tetszett az a szerénység és kedvesség, amit a weboldalon található fotó és a hozzá tartozó -Tőle idézett - kép alatti szöveg árasztott magából. Azt hiszem megilletődve nem mindennapi érzelmi kinyilatkoztatásomon azonnal igent mondott a találkozásra.

Sabar egy pici hegy, a Balaton-felvidék legkisebbike. Még csak nem is déli fekvésű a birtok, ami állítólag a legideálisabb lenne a szőlő napfényéhsége szempontjából. Na ez! Nekem épp itt kezdett még érdekesebbé válni a közgazdászból lett borász sztorija. A borkészítés iránti szerelem győzedelmeskedett a kiszámítható stabil egzisztencia biztonságot adó kényelme felett. Nagyon tetszik.

Mosolyogva fogad, barátias kézfogással, kb. mintha naponta járnék oda. A borkóstoló hűvösen kellemes helyiségében sorakoznak az elegáns fehér és rosé tételek. Látványuk és mennyiségük előrevetíti a ráeszmélésemet a tényre, hogy ezeket éhgyomorra fogom végigkóstolni. Szinte olvasva a gondolataimban Gábor mutat egy kis edénykét, ahová ízlelés után önthetem a pohár tartalmát. Mondanom sem kell, hogy erre bizony nem került sor, mert egyik jóleső sokkból a másikba áthajolva kortyolom és ízlelem a szépségeit, miközben hol velem, hol pedig németül és angolul egy-egy másik társasággal folytat storytellinget. Mindvégig gondosan ügyel arra, hogy a beszélgetés kellemesen közvetlen, laza stílusa a nyelvi különbözőségek ellenére is ugyanolyan törődéssel simogasson, mint az a dűlőszelektált prémium válogatás, ami legnagyobb megdöbbenésemre egy 2015-ös Olaszrizling.

Sosem voltam oda az olaszrizlingért, de életem 41 éve alatt ez a legfinomabb olasz, amit valaha ittam. Ez a helyezési rangsor egyébként mindig szubjektív, hisz mindenkinek egyedi ízérzékelése van, és nagyjából annyi minden befolyásolhat egy borkóstolási folyamatot, mint azt, ahogy abból a kis buja szőlőszemből az anyaföld, és az emberi szorgos kezek hatására - no meg a természet kegyéből- a tölgyfahordós érlelésen át eljut a poharamba ez a kis pimaszul olasz nőfaló. Még az sem mindegy, hogy milyen a hordó, honnan származik, hogy hány éves, hogy egy hordóban pihent -e vagy esetleg kettőben az új barátom. Szóval, ahogy ezekről hallok és ismerkedem az Olasszal egyre jobban ráismerek saját magamra is. Szeretem benne a színét, hogy ilyen szépen napbarnított. Mézsárga jelenléte illatában még visszafogottabb, utalva arra, hogy az első találkozáskor elegánsabb nem azonnal lerohanni, hanem jobbára kerülgetni illik. Olajos, krémesen telt a korty. Hogy mennyire bejön ez a szofisztikált mértékletesség! Semmi sem sok, megmarad az óvatosan füstös-vaníliás tengelyen, miközben hideg érzete a torkomon a legüdébb frissesség, amit valaha ettől a fajtától kaptam. A pörkölt mogyoró nem kesernyés, addig marad a számban, amíg én akarom. Eldöntöttem, ma kihagyom a kaját, és beillesztem új udvarlóm a nyáresti diétámba. Gyümölcsöket is érezni vélek, egy kis fügés-mangós érzet kerít hatalmába, finom alkohollal, hosszan megmaradó lágy savakkal. Elegancia felsőfokon. Egyszerűen belehabarodtam, megkaptam. Persze nem csak ő udvarolt nekem aznap, de a többi sabar-hegyi csodáról majd később írok. Most csak a talján kísérőmre koncentrálok, mert mindenképpen külön fejezetet érdemel.

Hazafele úton kezemben egy palackkal sok gondolat kavarog a fejemben. Kis szerencsétlen próbálkozásaim arra, hogy minél többet megtudjak a borokról önmagában semmit sem ér. Üres információs halmaz, melyben kavarognak szakszavak, melyeket illik tudni, testtartás, mellyel illik kóstolni, arc, amivel kifejezve illik illatolni a bort és sorolhatnám. De sehol nem olvasok arról, hogy valaki az emberi mivoltával, a szívével, és zsigeri természetességével, mint individum, miként hat a bor érzelemvilágára.

Köszönöm, hogy az öreg diófa alatt, mindezt megtapasztalhattam.

Sabar Pinot Gris 2016


Egy nyugodt hét valamelyik csütörtökén aranyszőkén libben be a délutánba ez a 2016-os kis “fruska” Egy Sabar Pinot Gris.

“ juj...attól tartok ez nem fog annyira ízleni...” - mondja Ádám Gábor, a Sabar Borház tulajdonosa és borosgazdája, miután tudomására hoztam, hogy a 2015-ös Pinot Gris -ük eléggé átíszínezte a szürkebarátról alkotott, korábban negatív képeimet. Annyira kedves már ez az előre aggódás Tőle, nem?! :) Semmi a világon nem függ attól, hogy nekem tetszik-e majd ez az évjárat vagy sem, de Neki úgy érzem minden rendes borszerető véleménye számít, nemcsak a szakmáé. Éppen ezért talán már most kicsit bírom ezt a bort és még csak a színe tanulmányozásáig jutottam.

Okkeres arany szélek, élénk jelenlét. Mániám, hogy megnézem különböző háttérrel és fényeknél is, ezért még a szürkülő teraszra is kiviszem a mindössze 3 fokban. Ott egy kicsit visszafogottabb az arany, de már látszik, hogy jó lesz ez!

Illatban abszolút mix. Van benne egy sárga virágporos édeskés érzet, ami fűz vagy inkább hárs, de ott van egy leheletnyi citromfű is, ami jelzi a frissességet, a gyümölcsös túlsúlyt.

2016 borászpróbáló év volt, ahogy mesélte Gábor. Milyen izgalmas ez! Van egy nagyon jó hasonlata, amit egy borkóstolón hallottam Tőle a cukrász sütijéről. Ha a cukrász elrontja a tortát, süt egy másikat, mert van ugyanolyan hozzávaló, ami azonnal pótolható rövid időn belül. Mindegy, hogy közben mennyit süt a nap, hogy kint hideg van-e vagy esik a torta elkészül, és mivel a példában a cukrász mindig ugyanolyan ügyes, a torta is pont ugyanolyan lesz, mint amit várunk tőle. De EZ a Pinot Gris csak MOST van itt ebben a pillanatban. Más volt 5 éve, más tavaly, és más lesz egy óra múlva a pohárban. Ha jövőre nyitom ki, egy egész más élmény lesz. Holott ugyanúgy volt szeretve és gondozva a szőlő, ugyanott fejlődött, a borász ugyanúgy egyengette hordós felcseperedését, mint előtte, mégis más lesz. Szerintem ez csodálatos! Nyilván amikor az áprilisi fagy tizedeli a termést a borász nem épp ezt a szót keresgéli a szótárában, de akkor is van szépsége annak, hogy lehetőségek tárháza van ebben az egyetlen palack borban!

Miközben ezen mélázom testhelyzetet váltok az első kortyhoz, felveszem kedvencemet, a heverészős-borozóst. Korty. Rögtön van mélysége, tartalma, de roppanósan jelzi gyümölcsei savait is. A második kortynál érezni, ahogy kissé komolyabbra vált. Gyümölcsei nekem inkább körte és egres, de szinte végig jelen van mellette a sárga virágpor, ami miatt egy kis mézdinnye is felsejlik. A savak jólesőek, nem felejtetik hol született, hol nevelkedett e szép tétel.

Megnyugodtam. Nem mintha izgultam volna azon, hogy tetszik-e majd, de mégis picit meglep, hogy annak ellenére, hogy a számomra oly izgalmas hordót csak nyomokban érzem, mégis van tartása, egyénisége. Talán nem is annyira kell nekem ma ez a füstösség. Talán nem is csak a fás jegyek, amik miatt annyira éles a választóvonalam a szeretem-nem szeretem között. A legfontosabb talán az az energia, ami a bort körülveszi. A talaj által, az idő által és a borász személye által. Szerintem ez a Sabar nálam nem tud hibázni. És oké, bevallom a 2015-ös nekem olyan, mint gyerekkorom Melódia csokija. Évekig kerestem azt az ízt, de már csak emlékeimben élt, és amikor újragyártották már nem volt olyan. De arra jöttem rá, hogy a bravúr nem az, ha ugyanolyat csinál a cukrász.

A bravúr az, ha olyan Melódia csokit is tud, amiről nem is tudtam, hogy szeretem.

Sabar Pinot Gris 2015


Sosem volt a színem a szürke. Vérmérsékletemhez - még ha 50 árnyalata is van olykor - sosem passzolt az egyhangúsága, decens uniformizáltsága. Borban sem rajongtam érte különösebben - még ennél is fiatalabb koromban - a félédes változatai jó időre el is vették a kedvem a fajtától, aztán meg az eleganciát nélkülöző hordós túltengés lett kicsit uncsi. De amióta felfedeztem magamnak Sabart, megtanultam, hogy soha ne tegyek olyan felelőtlen kijelentést, amit később pironkodva megbánok. Úgyhogy ennek jegyében megbeszéltem magammal, hogy kapjon bornaplómban újra egy fehér lapot a szürke.

A Sabar egy ideje már alaposan letette a névjegyét single wineyard Olaszrizlingjével a bortoplistámon, ami azóta nekem borpiedesztál, így a kis Szürkéjének már előre kampányoltam, hogy behízelegje magát a rangsorom elejére. Igazságos akartam lenni, így vettem néhány palackkal divatos borászatok legjobbnak ítélt pinot gris tételeiből is, "szürkebarátomat" pedig kicsit hidegre tettem. Aztán egy nagyon fura nap jó befejezésre áhítozó végén előkerült a Sabar pinot-ja. Tényleg nem vagyok elfogult, de borban az igazság: ez a 2015-ös nagyon ott van!

Nagyképűen azt gondolom, hogy ezeket a jellegzetes Sabar ízeket már egy vak kóstoláson is felismerném. Az olaszrizlingjében is pont ez a "valami" tetszett! Pontosabban nem is az ízt ismerném fel, mert ez a jelleg nem egy előre megtervezett image, hanem azt a Sabaros érzületet, azt a kis kedves, de szakértő mértékletességet, amitől az egész nagyon szerethető.

Közvetlen a bor, de nem bizalmaskodó. Tartással itat, mint egy komornyik. Amint kitöltődik a pohárba, megjelenése olyan kompakt, mint egy kis esszencia. Ez látszik a színén, amit mutat, halványabb és erősebb sárgát is hoz, arany fénytörésekkel. Illata aromafűszerek és virágok vidám fúziója, kicsit grillázsosan édeskés hatással, melyet az ízében is megtaláltam. Leginkább a pekándióra emlékeztet pörköltsége, mellyel csak nagyon udvariasan beköszön, nem elnyomva a napízű gyümölcsösséget. Nincs felesleges hordós erőlködés, hatása csak hosszítja a bort, de nem uralja. Kicsit krémes a korty, olajosan siklik, nyáridéző finom savakkal.
Bejön.
Méghogy a szürke nem vidám szín?!
Olvas


Válibor

Szürkebarát 2016 - borblog

Van egy kis “nirvana komplexum” Badacsonyörsön. Általában szkeptikus vagyok a valakik által best helyeknek nyilvánított rangsorokkal, de Rá nagyon kíváncsi voltam. Váli Péterre, aki ennek a kis földi paradicsomnak a tulajdonosa és borásza is egyben, és aki a garancia arra, hogy ezt a mesebeli helyet még az unokáink is látni fogják.

Egy lelkiismeretes tanár, az otthonról hozott értékek megkérdőjelezhetetlen tisztelete, a föld és a bor iránti szerelem, egy boldog családi háttér, és persze a szinte nonstop alázatos munka, mely az “egyszerű “ receptje mindennek, ami mára a Válibor.

Mondhatnám, hogy ez kitartással bárkinek sikerülhet, de nem így gondolom.

Miközben hallgattam Őt mesélni a szőlőről, a borról, a múltról, a jelenről, végig az volt az érzésem, hogy léteznek és élnek köztünk olyan kiválasztottak, akik bármibe fognak, sikerre vannak ítélve. Ennek oka, hogy személyükben van egy olyan kivételes karizma, egy olyan teremtő erő, amely azáltal, hogy főként a közösség számára teremt értéket, támogatva van az univerzum által is. De Ő szerényen csak rábiggyeszti a palackra: “saját örömömre”...nem bevallva munkásságának az idelátogató borkedvelőkre gyakorolt igazoltan életjavító hatását. Miközben olvadozom a sztorijaiban és bénázom egy kevésbé funkcionális magassarkúban, egy édes gyerekhang hoz vissza a térbe, aki nem más, mint Váli Vincze, a család legifjabb borásza. Napok teltek el azóta, de a családi bélyegző, melyet több ízben is rányomdázott a karomra foltokban még emlékeztet lelkes és tiszta figyelmére, ami töményen nekem szólt aznap délután. Imádtam, ahogy elintegetett - állítólag - kedvenc borával, a szürkebaráttal :) Mindenesetre én minden szövegét bevettem, amivel szédített ez a kis hároméves szívtipró, úgyhogy hazahoztam ebből a fajtából is egyet. Ma Mindenszentek van, ami egy kicsit más ünnep, mint a többi. Mindenki másképp tölti ezt a napot, más-más érzelmekkel. Úgy gondoltam, hogy ma kellőképpen letisztult vagyok egy pohár borhoz és kinyitottam a 2016-os Váli Szürkebarátot.

Egyedi címke, folytonosságot idéző szimbólummal, bordóbársonyosan fényes tündökléssel. Illik ide. Tetszik, hogy hordóban érlelt, tetszik, hogy narancsos színben úsztatja ezt a napot “szürkesége” ellenére. Színe miatt akár rozé is lehetne, olyannyira feldob vidámságával. Illata nem tolakodó, tapintatosan viselkedik, mintha tisztában lenne e nap jelentőségével, így mindketten visszafogottan ünneplünk. Belekóstolok kíváncsian, érzékszervem naturálisabb élményre számít, de az első korty kissé cointreau-s, jó értelemben likőrös narancsossága, édeskés felütéssel tarkítja a finoman pajkos gyümölcsösséget. Élénk mandarinos savasság, jóleső télies fűszeresség, finom hordós jegyek. Mintha kardamom is lenne a folytatásban, de csak árnyaltan sejlik fel, szépen kerekítve az esténket. A gyertya fényénél e szürkebarát szinte már pirosra festi a szobát, melegséggel tölti el gondolataimat.

Eszembe jut, amit Péter mondott a terroir valódi jelentéséről, a kézműves borokról, a MIÉRT -jéről, amiért a Családja mellett az élete ez a birtok. Igaza van, ebben a borban tényleg benne van Ő is.

Kortyolok tovább. Saját örömömre.
Olvas


Liszkay

Borblog

Liszkay Merlot

Hogy miért épp a Liszkay?

Az éttermünk vezetői tisztelik a borokat. A bor ugyanis előbb, már az ételek előtt "készen van", ahogy palackozzák, Ő már valamilyen. Filozófiánk tehát az, hogy fogásainkat a nedűk "személyiségéhez" igazítjuk, nem pedig fordítva.

Kifinomult, borivó társaságban, vagy borászokat hallván gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy boraikat olyan jelzőkkel illetik, mintha valódi személyiségük is lenne. Hallottuk már talán, hogy egy bor lehet szép, kedves, testes, vagy akár tolakodó is, ennek megfelelően jobban be tudjuk határolni, hogy melyik passzol hangulatunkhoz, ízlésünkhöz.

A Liszkay birtok merlot-ja az a bor, ami az egyik legszerethetőbb a kínálatunkban. Ő egy igazi behízelgő " hölgy", de korántsem tolakodó. Száraz, de nem száraz érzetű nedű, ami selymesen kerülget, mielőtt odaadóvá válik. Gyümölcsös, könnyed, pörköltmagvas jegyek jellemzik, alacsony tannin érzettel és kis alkoholtartalommal. 16 hónap tölgyfahordóban eltöltött szépítkezés után megjelenése akár egy díva, rubin színű bársony estélyiben. Megtáncoltatva a poháron és bennünk is lenyomatot hagy, mivel rusztikussága miatt azonnal megkedvelteti magát, és még füstösségét is előnyére írhatjuk.

Kedved lett megkóstolni? Tartalmas ízvilága miatt füstösebb, nehezebb ételeinkhez ajánljuk inkább, de aszaltszilvás érzete miatt gyümölcsös mártásokhoz is el tudjuk képzelni, amennyiben ez az íz hangsúlyosabb a választott fogást tekintve.

Liszkay Cabernet Savignon


A szakma szerint minden idők legsikeresebb bora. Mi mindent elhiszünk a szakmának, de azért utánajártunk ennek az állításnak, mielőtt beszámolnánk Róla borhoz értő emberek látszatát keltve. Ezt a bort nem kitöltjük. Ő egyszerűen megjelenik a pohárban. Illatképe előbb érződik, egyenletes, figyelemfelkeltő.

A monoszlói Pangyér-dűlő íze az utolsó cseppig benne van ebben a palackban. Egy lehelet Toscana a Balaton-felvidéken. Emlékeznek mit írtunk a Merlot-ról? Ha a Merlot-t képzeletünk szerint egy hölgy testesítené meg, akkor azt mondanánk erre a Cabernet Savignon-ra, hogy Ő pedig egy érett, magabiztos, 50-es Férfi. Szexi, van karaktere, tudja, mit akar és tudja, hogy kit. Minden sármja megvan ahhoz, hogy el is érje nálunk a célját. Nem nagyképű, pedig bezsebelt néhány díjat, na és…nem ettől magabiztos. Ő már megteheti, hogy nem siet. Ha lehet, mi se kapkodjunk a közelében. Ha Őt választjuk, hagyjunk Neki időt a decanterben, hogy megismerhessük izgalmas ízeinek történetét vaskos tanninjain keresztül. Másfél évnyi, barrique hordóban eltöltött kényszerpihenő után igazán értékeli a szabadságot. Szép lassan megnyílik és hihetetlen lendülettel vesz le a lábunkról. Nagy alkoholtartalma miatt szinte szó szerint. De Neki elnézzük, ha picit megszédít, mivel biztosra megy, ha hódításról van szó: feketeribizlis-csokis ízeivel óvatosan és elegánsan bár, de tekintélyt parancsolóan maga alá is gyűr, nem beszélve a kegyelemdöfésként ható vaníliás felütésről, ami bódító, kiérdemelt korona érett fején. Hedonista jegyeiben ott a kávéivók szenvedélye is mély csersavval, meggyes enyhítéssel. Karakteres jellemének szóló korántsem szenvedélytelen rajongásunktól eltekintve mégis inkább uraknak ajánljuk elsősorban ezt az ízélményt, mivel inkább nehezebb, testesebb ételek kísérőjeként tudnánk leginkább elképzelni. Ugyanakkor a hölgy vendégeinket sem szeretnénk eltántorítani, hiszen ahogy az a nőknél általában lenni szokott a borválasztás is elsősorban hangulat kérdése, nem pedig tényszerűség.

Márciustól minden csütörtökön borvacsorát tartunk, ahol minden Liszkay, és egyéb, különleges borokat kóstolhatnak kedves vendégeink. Ezeken a napokon kimondottan a napi borkínálatunkhoz illő ételkölteményekkel kedveskedünk Önöknek séfünk szeretet megnyilvánulásának eredményeképpen.

Liszkay Giulia Cabernet Franc


A Liszkay Pincészet az utóbbi időben egyre többet kerül említésre a sajtóban, de találkozhattunk már e névvel borkedvelő körökben is éppúgy, mint családias hangulatú vacsoraestjeinken a Virtuoso Dine&Wine-ban. A birtokot 2001-ben alapította tulajdonosa, Liszkay Mihály. A "terroir" szemlélethez méltóan lényeges megemlíteni, hogy az a tisztelet a szőlőszemek felé, miszerint "kevésbé avatkoznak bele a bor életébe" hagyva a borok saját személyiségét kibontakozni, minden palackban érzékelhető, és erre jó példa egy újabb családtag, akire érdemes odafigyelni: Ő Giulia. Nevét a művész-borász Liszkay Mihály unokájáról kapta, talán nem véletlenül, hisz egy fiatal borról beszélünk. Kirobbanó lendület, pajkos gyümölcsösség jellemzi kissé "felnőttes", hordós hatással, pedig hordó nélkül érett, "acélos" neveléssel, hagyományos tartályban fejlődve válva azzá, ami. Kislányos közvetlensége már a kitöltésekor nyitottságot sugall és ez illatban is megmutatkozik: édeskés fűszerek pici borsos hatással, tejszínes, szedres, szilvás jegyek szinte azonnal. Kicsit megtéveszt érettsége, hiszen a nagykorúság fás álcája után megmosolygunk pimasz gyümölcsösségén, rövid lecsengésén. Visszafogott alkohol, kellemes tannin, érzékeny savak. Semmi sem sok, épp csak jelzi, hogy benne van a vulkanikus talaj ihlette tűz, azonban mindezt nem hivalkodóan, hanem naívan tisztán, és vidáman adja tudtunkra. Bátran kortyolhatjuk, nagyon jól fog fogyni. Március 9-étől nálunk biztosan.

Liszkay Cuvée 2010


Nehéz évjárat volt ez kétségtelen. Mégis egy hatalmas meglepetés volt az első korty...végülis ez "csak" egy cuvée... gondolnánk, de a cabernet franc, a cabernet savignon és a pinot noir "vérlázító" édeshármasa ezúttal rácáfolt a cuvée-vel általában kialakult nézeteinkre. Általánosságban a cuvée két vagy három fajtának az elegyéből jön létre, vagyis egy kis "félvér ivadék" :) De hát így is a szívünk csücske, mert ahogy az életben is lenni szokott egy keverék kutyusnál sincs aranyosabb és édesebb, mint ahogy Halle Berry is gyönyörű :) Valljuk be, hogy a sokszínűség szexi. A borban is.
Azonban ne legyünk álszentek, ár/érték arányokat is alapul véve ez egy igényes, megbízható, nagyon finom hétköznapi bor... is lehetne, de ennél sokkal több. Akár egy igazi " kékvérű" olyannyira tud viselkedni: meggyes, fekete bogyós-magos ízek, kerekded tanninok kis kávés behatásokkal, fás, de nem túl hordós utózöngékkel. Büszke is lehet nemesi "származására" hiszen "vérében" minden olyan jegy fellelhető, amiért az adott szőlőfajtákért is rajongunk külön-külön.
Lehet, hogy csak a közben elfogyasztott ételek hatására, de nekünk egy kis csokis-konyakmeggyes íz is bevillant második olvasatra.
Mi azt gondoljuk, hogy egy kedves, vasárnapi Sunday Brunch-on tartalmas étkeink mellé élvezet lesz kortyolni :)

Liszkay Pinot Noir 2011


Ő egy igazi kis különc. Csakhogy mi épp ezt imádjuk benne, mivel a pinot noir különbözik a legtöbb szőlőfajtától. Ha még csak ismerkedünk a borokkal, akkor készüljünk fel, hogy ő az a típus, aki nem finomkodik, már az első " randin" megmutatja, hogy ki ő valójában. Sosem kertel, mivel határozott és karakteres "személyiség". Ha megfigyelték már, aki pinot noir-t iszik, pont ilyen jellem. Nem taktikázik, már kinőtt ezekből. Aki szereti, annak szinte minden hangulatához passzol, mert ő egy igazi jolly joker. Pontosan azt adja, amit várunk tőle, és viszont is elvárja a torődést. A többi fajtához képest kicsit érzékenyebb bor, jobban vágyik a figyelemre. Így van, aki elsőre megkedveli, és van, aki csak idővel. De abban biztosak lehetünk, hogy ha eddig nem is szerettük, de elkapjuk a ritmusát és megértjük különcségét, akkor addig fog lelkesen próbálkozni, amíg végül beadjuk a derekunkat :)

Azonban ennek a 2011-es Liszkay Pinot Noir-nak nem kell ennyi idő, hogy behízelegje magát. Első ránézésre is már látjuk, hogy ő más, mint a többi. A fajta kicsit mindig halványabb a többi vörösborhoz képest, de az ő színe kedvesen narancsba hajló rubin, ami minket már látványra is kíváncsivá tett. Viszonylag hosszú ideig tartó barrique hordós érlelése ellenére füstössége nem zavaró, inkább gyümölcsössége az, ami hevesebben dominál visszafogott tanninnal. Meglepően jól áll neki a dohányillat.

Tartósan megmaradó és számunkra legintenzívebb a feketecseresznye hatás, kis paprikás fűszerezéssel, de érzetre mégis a bogyós gyümölcsök nektárja az, ami az első, ismerkedős kortyban odaadóan feloldódik. Krémesen csokis utóérzete a bódító, kissé szegfűszeges aromájával gondoskodik arról, hogy valódi nyomot hagyjon. Aztán várunk. Hisz mindig ott az a kis avaros-földes íz, amit megszoktunk egy pinot noir-tól. És ő mégsem adja. Helyette ad még több gyümölcsöt, még több bájt, hogy már szinte azt hihetnénk ő egy desszertbor. És nem tévednénk vele nagyot, mert bátran fogyaszthatjuk gyümölcsös-csokis édességekhez, de jól passzol a gombás és a kacsából készült fogásokhoz is. Hogy mikor fogyasszuk? Hát lehetőleg itt és most.

Liszkay Pinot Noir Rosé


Lehet, hogy még csak óvatosan, ablaküvegen keresztül élvezzük, vagy puha takaróba burkolózva a kertben, de a nap melegét már elkezdtük érezni sejtjeinkben. Ilyenkor veszi kezdetét a késő októberig tartó kerti partik időszaka is, a hosszúra nyúlt esti BORzongásaink, tartalmas, mély beszélgetéseink BORhatár nélküli eseménysorozata. Nem kell brit kutatóknak lennünk az alábbi megfigyelésekhez:
Az első rózsaszín arcpír megjelenése egyet jelent a rosé borok egy főre jutó fogyasztásának növekedésével. Testhőnk áhitozik a hűs érzetre, és arra, hogy a szürkésfehér, félsápadt február után jöjjön egy kis erőből bizsergés, ha masért nem hát már csak azért is, mert hivatalosan is Tavasz van! Hosszabbak az esték, magasabban ér a napsugár, hirtelen megnő a szemünk előtt a tér. Nyitnak a teraszok, leporolódnak a kerti bútorok, előbújnak a színek. És itt van Ő is, a Liszkay pinot noir rosé, a korallos, mélyen pinkes árnyalatával, gyümölcsös, élénk savaival. A savassága tartósan, lendületesen kíséri a kortyot, mely krémesen teljes, de elegánsan száraz érzetet hagy. Érdekes, hogy kóstolása közben - ami leginkább megfogott - az a gyümölcsök harmóniájának varázslatos elegye, mely átsegít a télies, barrique-os testességből a nyári esték bizsergető frissességébe. Magas, határozott alkoholtartalmára igencsak szükségünk van, hiszen még csalóka a hőérzetünk és Ő egy igazán figyelmes társ a teraszos-kiülős randin.
Málnaillatú takaróval kísér haza, és nem csak egy estére tervez...

Teraszos asztal két főre?
Olvas


Spireats

Új érzelem a gasztronómiában

Összes Spireats blog megtekintése a Spireats weboldalán:
www.spireats.com
Olvas

Nyári Pince

Web design, film, fotózás
www.nyaripince.hu

All rights reserved by DEEZINE S2DIO 2017